PostHeaderIcon sUPERgIRL

Egy hős,aki minden képességgel rendelkezik,és legyőzhetetlen. Ő SUPERGIRL. Nem létezik ilyen. Maximum csak a képzeletünk szárnyaló tengerében.De ugyanakkor végig gondola,igenis létezik. A barátaimban. Mindenkiben ott lapul,csak olykor még csak tudomást sem veszünk róla. Szeretném összerakni a hős lányt,aki megmenti a világot. Gondolkoztam rajta,hogyan is tehetném ezt meg. De most már kristálytisztán látom. A barátaim tulajdonságait összegyúrva,hiszen annyi csodálatos érték van bennük. Szárnyakat adnak, és időt. Talán ez a legfontosabb. Minőségi időt. Magukat adják,és én is önmagam lehetek mellettük. Csodálatos kincs ez. Mely sokszor egyértelműnek tűnik,míg el nem veszítjük. Így hát megformálom Nektek a lányt,aki tökéletes,és szuperhős,és barátaim tulajdonságaival rendelkezik. Biztosan tudom,hogy a barátaim magukra fognak ismerni. Nem nevezem őket nevükön,szeretném,ha ők maguktól jönnének rá. Kezdeném hősleányzó kialakítását az egyik barátnőm kedvenc tulajdonságával: a hitével,mely olykor meginog,de ő újra felépíti,és erősebb lesz,biztosabb lábakon áll minden próba után. Akárhogyan is alakul az élete,mindig Istennél talál a végén vigaszt.Ő az én útmutatóm ebben a mocskos világban. Akkor a következő: van egy barátnőm,akinek ha kevés is van,azt is szívesen adja. Nem volt könnyű gyerekkora,nem bővelkedett semmiben sem,és még most sem,de mégis szívesen ad,abból a kevésből is,amije van. Azt gondolom ez egy szuper tulajdonság. Aztán van egy másik barátnőm,neki az a jellemzőjét tenném hozzá a szuperhősünkhöz,hogy mindig hisz bennem,akkor is látott engem,amikor mindenki más számára láthatatlan voltam,amikor még én magam sem hittem magamban,de ő igen. Azt hiszem ő az,aki nélkül nem tartanék itt,ahol. Nagyon szeretem őt!Aztán van egy másik barátnőm: neki a jó kedvét tenném bele a közösbe. Mindig mikor vele vagyok,jó kedvű,még akkor is,ha rossz dolgokról beszél,alapjáraton a szájából még a rossz sem hangzik annyira rossznak. Szeretek vele lenni,vele bulizni,hmm a legjobb. Szeretek vele beszélgetni a semmiről is,mert mindig van benne egyfajta erő,mely nekem is erőt ad. Aztán van egy másik barátnőm,akivel a legjobb filozofálni,nagyon hasonló,és olykor ijesztő nézeteink vannak a világról.
Tehát akkor a képességei a hősünknek: hit,alázat,önzetlenség,értelem,kommunikatív,és a jót látja az emberekben. És ami mindegyikőjükben jelen van: hihetetlen,elképesztő ERŐ,felállni a padlóról,összekapni magukat,újrakezdeni,újra bízni,szeretni. Csodálatosak ők,mert emberiek…emberi hősök!

Maradok szeretettel: Kata Halászi

PostHeaderIcon Engedd el!-mondja Isten,mire te fogod még szorosabban…

 

Engedd el!-mondja Isten,mire te fogodmég szorosabban…

Ezt tesszük,kapaszkodunk a múltba,az elmúltba,a meg nem történtbe,az idealizált emberekbe,képekbe…
Múlt,mely olykor keserédes emlékeket hordoz,de mégis mi dédelgetjük,és nem tudjuk berakni a kincsesládikónkba. Mert túlságosan félünk elereszteni. Azt mondjuk,nem érdekel,mi a jelenben vagyunk,mégis azon kapjuk magunkat,hogy nem figyelünk,nem vagyunk a jelenbe,valahol a képzeletünk jelenlegi múltjába lebegünk. Dehogyan is lehet elengedni? Mi az elnegedés művészete? Ki tudja ezt? Számtalan definicót hoztunk már létre,de mi a legjobb módszer? Elengedni a múltat,elengedni személyeket,hogyan lehet? Éreztedmár,hogy a múlt súlyként nehezül Rád,és akárhogyan is próbálkozol tiszta pillanataidban lerázni magadról,nem megy. Aztán a következő pillanatban meg táplálod ezt az egészet,hogy még nehezebb legyen. Demiért csináljuk ezt magunkkal? KIcsit olyan ez,mintha szeretnénk szenvedni. Olyan nehéz ezt megfejteni. Valaki azt mondta nekem,a határaidat ha kifeszítetted,mégnehezebb betölteni azt az űrt. Épp ezért nehéz az elengedés. Mert kibővíted,kitárod a szíved,az pedig el kell elengedned valakit,vagy egy egész életszakaszt,akkor egy tátongó űr marad a helyén…
Így vagyok ezzel most én is…el kell engednem a múltam,mert nem enged előre… de félek. Olyan nehéz ezt belátni,hogy félünk…mindenki fél…aki nem fél vmitől,az hazudik. És a társadalom belénk égette,hogy aki fél az gyenge,az nem életre való,mindig erősnek kell lennünk… ismerek egy mondást: néha ha padlóra kerülsz,ha félelmeid vannak,ha terheket cipelsz,maradj kicsit ott,hagyd,hogy a lelked utolérjen. Nem,nem azt jelenti,hogy nyalogasd a sebeid,de miért kötelező nekünk azon nyomban felállni,és lesöpörni a tegnap fájdalmát,és menni,mintha mi sem történt volna… A lelkünknek időre van szüksége… És ami még fontosabb: Istenre. Támaszra. HInni Benne,hogy ő tudja mit miért cselekszik. Hinni Bnne,hogy ő helyrrakja a lelkünk kirakós darabkáit, Ő képes bármire… Vele lehetséges elengedni,imádban kérni Őt,hogy rakjon minket össze ebben a mocskos világban. S ha szerencsés vagy,úgy értem igazán szerencsés,kapsz az utad során Mestereket,Angyalokat,Útmutatókat,akik segítenek Önmagad megtalálásában,beteljesítésében! Mert elengedni nem könnyű,de ha van támaszod,földi égi egyaránt,akkor sikerülhet….

PostHeaderIcon A bánat szobája

konny

 

A földön megannyi világ csudája megadatott az emberek számára,hogy boldogabb,gazdagabb életet élhessenek. Hogy miért? Eggyel fentebb a “főnöktől” kérdezd. Én azt nem tudhatom,hiszen ki is vagyok én? Én csak írom,ami megadatik. Írok most is. Valakinek akit nagyon szeretek. Egy szobáról,ami egyszer egy csodálatos emberi lelket akart foglyul ejteni,de ne félj,nem sikerült,ezt a lelket túl sokan szerették(igen ezzel most lelőttem a poént,de olykor “poén” nélkül kell megtalálni a legfontosabbat), túl rendkívüli volt ahhoz,hogy csak úgy hipp hopp elvesszen a fátyolos ködben,melyben többé nem láthattad volna. De nem is fecsérelem a szót,jöjjön a történeted… mert ez csak a tiéd Becsesen kell őrizned a lelkedben,ahogyan én őrizlek ott Téged!

Nem tudom számodra mi lehet a legcsodásabb ház,amelyben élhetsz. Divatos bútorok,netán egy kis francia stílussal ötvözve? Képzeld el a legszebbet,a legszuperebb házat,színekkel,élettel,minden szobában egy kis csodával. De most rombold össze! Tegyél hozzá bánatot,csalódást,dühöt… már nem is a legszebb,igazam van???

Ez a kislány,akit nevezzünk Dinának,ott élt ebben a csodálatosan fájdalmas házban,és nem tudott szabadulni. Nem akarta ő ezt,egyáltalán nem,de az élet döntött helyette,és meg kellett ismernie a boldogság ellentettjét,a másik oldalt. Soha nem gondolta,hogy alrésze van,megszámlálhatatlan minden fájdalom részecske. Dina háza hatalmas volt. Volt nevetés szoba (hadd ne mondjam milyen elhagyatott volt és poros), öröm szoba,külön az élet apró örömeinek,külön a hatalmas örömöknek. De sajnos mindkét szoba egyre kisebb volt. Az élet apró örömei szobácska annyira már parányi volt,hogy már csak egy kisegér járt be,hiszen már egy elefánt vagy akár egy Dina sajnos nem fért volna be. Volt bizony a sírás számára is egy szoba,sőt még a düh meg a reményvesztettség is helyet kapott. A legtöbbet használt szoba ennek ellenére a bánat volt. Ez volt a kis főszereplőnk kedvenc szobája. Már-már olyan hatalmas volt,hogy egy nap elég se lett volna körbe járni…

“Ha itt vagyok a bànat szobában,itt érzem magam itthon,a lelkem itt talál nyugalomra,a világ rossz,és az emberek is,Isten pedig csak nézi fenntről más emberek és jó magam szenvedését is. Isten hát az ilyen??” Hangzott el Dina szájából a kérdés. Jajj én ostoba,majdnem elfelejtettem valamit. Volt ám még egy szobácska. De ez aztán már annyira parányi volt,hogy napközben nem is lehetett látni. Tudod mikor lehetett? Amikor Dina tudatalattija felébredt,amikor e kedves elveszett lélek aludt. Ott aludt minden éjjel a remèny szonájában,féltve őrzött kincsek után kutatva,mert ilyenkor olyan dolgokról álmodott,amely az ébrenlét alatt lehetetlen volt. Csak a remény szobája tudta mi is történt valójában… A bánat pedig próbált nagyobb és nagyobb lenni,átvenni a hatalmat a ház felett. Miről álmodott a kislány? Egy férfiről. Aki mindig óvta ót,aki hatalmas volt,és mindig erős.Csak egy valami volt nála is erősebb. A végzet. De a végzet mindenkinél erősebb… Ez a férfi nem más volt,mint az apukája,aki már sajnos nem lehetett vele. Emiatt volt bánatos,emiatt nem látta az èlet apró örömeit,emiatt nem tudott boldog lenni. Csak egy apró lángocska égett a szíve legrejtettebb zúgába.Hiányzott neki ennek az embernek a hangja,a mozdulatai,a tekintete,az illata,minden amit ő jelentett. Egyszer úgy döntött,beszél Istennel. Megkérdezi tőle,amit meg kellett volna már annyi embernek. Elment hát a reményszobájába lefekedüdni,hátha álmában beszélhet vele. Láss hát csodát,Isten egyik angyala,Gabriel jelent meg neki. Gábriel várta már őt,pontosan tudta,hogy Dina mit fog kérdezni.

-Ha Isten olyan jó,akkor mièrt hagyja ezt a sok szörnyűséget a világban. Miért vette el az apukámat,az én legdrágább kincsem? Miért hagyta ezt a sok fájdalmat átélnem??? Miért? Miért? Válaszolj Gabriel!!!-üvöltötte torka szakadtából a kislány.

Gabriel felemelte a kislányt,és magához szorította. S elmagyarázta neki a lehetetlent. -Isten csodálatos világot teremtett számodra is,és mindenki másnak is. De ha minden tökéletes lenne,hogyan értékelnéd a napfelkeltét,ha mindenki szeretne téged,hogyan értékelnéd az apukád szeretetét,hogyan lenne az magasztosabb a többinél?Hogyan lehetne értékelni a világot,ha minden a helyén lenne,örök boldogságban,és fényben úsznátok.Tudom mit gondolsz kicsi Dina. De egyszer megérik a lelked a válaszra,mondhatok bármit,de itt vagyok és vigyázok rád!Apukádra itt is nagy szükség van, tudod?Fáj,fog is,de én itt vagyok,és a földön még maradtak neked emberek,akiket már nem is látsz,hiszen valljuk be,túl sokat vagy a bánatszobában,csak itt a remény szobájában találkozhatsz velük.Döntened kell,a remény és bánat együtt hosszú távon nem működik.Jézus is átélt megannyi fájdalmat itt a földön,ez az emberlét,csodálatos és fájdalmas egyszerre.Mit szeretnél?Mondd el! -Az apukámat!

-Apukád tovább èl Benned,de neked tovább kell menned az úton,mely csak arra vár,hogy felfedezd,és jobbá formáljon Téged,merr különleges vagy,és még ott van Benned az,akiről nem ia gondolnád,hogy létezik,egy fajta égi tünemény! Most menj és zárd be egy jó időre a bánat szobát,és nagyítsd fel újra az élet örömeinek szobáját! -Hogyan?- kérdezte Dina könnybe lábadt szemmel,lelkileg totálisan kimerülve. -Nézz bele annak a szemébe,akinek te vagy a legfontosabb. Hallgass meg egy gyönyörű zenét,amiben a zongora a lelked csiklandozza,nézz fel az égre,mert a csoda mindig ott van. Csak már hozzászoktál(erről beszéltem Neked az előbb,ami mindig ott van az egyértelmű)

Aztán Dina felébredt,a szemében könnyek voltak,de azt érezte megnyugodott a lelke egy része,és igen küzdeni fog,mert van akiért érdemes,földön-égben egyaránt vannak lelkek,akiknek ő a legfontosabb,akiket igazán szeret,és ennél csodálatosabb,mint hogy igazán szeretsz,és viszont szeretve vagy,ennél nagyobb hatalmasabb nincs az egész földkerekségen!!!! Becsukta hát a bánat szobáját,és az öröm szobájába rohant,ami végre újból nagy lett. Ott várta őt az anyukája,ki karjaiba vette,és szavak nélkül is mindent értett. Légy hát boldog kicsi Dina,a világ rád vár!!!

PostHeaderIcon

Álmaid ha igazzá válnak…

13187604_1074961145898736_881255792_n

Álmaid ha igazzá válnak… miről álmodsz? Én egy ruháról álmodtam,egyenesen Amerikából… Hittem,hogy időben megérkezik,és a várva várt eseményen felvehetem,és én lehetek benne a lakodalom tündérkéje. Aztán nem is volt más hátra,mint várni… azt pedig senki sem szeret…közben jöttek a kérdések,ez a ruha a megfelelő? Mi van,ha akad jobb is ebben a nagy világegyetemben?Mi van,ha az egész csak egy nagy átverés? Hiszen kedvező árban is volt,és még szép is,sőt mi több tökéletes. Aztán ahogy teltek a napok,csak úgy jöttek a kérdések,és a kételyek…Mi van ha nem érkezik meg időben,mi van ha megbánom,hogy ezt választottam,és már nem lesz lehetőségem másikat venni? Mi lesz ha…?  Miért…? Ezek után,logikusan átgondolva,elegendő időt rászánva,vettem hát egy másikat,nem volt szerelem első látásra,de azt mondtam: Hm,jó ez nekem,talán ez a legjobb. De nem voltam boldog,inkább csak elégedett. Mi a különbség az elégedett és a boldog között? Elégedett vagy mert beletörődsz a sorsodba,ami meg van írva mindenkinek,persze akadnak utak,amelyeknél dönthetsz,igen,megyek,és megcsinálom… de a boldog: akkor vagy boldog,ha annak a szemébe nézel akit szeretsz,aki a barátod,aki a szerelmed,aki az angyalod,aki a családod,aki az otthont jelenti számodra. Érted már? És most nagyon figyelj rám!A ruha egy váratlan és hihetetlen pillanatban megérkezett,az én álomruhám… mit éreztem: Igen,te vagy a legjobb,a nekem való,a legszebb,miért aggódtam??? Most azt gondolod,ez a nő teljesen hülye,egy ruháról ír egy regényt…ne aggódj,nem a ruha a legfontosabb. A ruha egy hasonlat. A hitünk a bizalmunk hasonlata…A hitünk Istenbe,a kérdések sorozata,az érzés,hogy én jobban tudom,mi a jó nekem,mint maga az Isten…nem szabad bízni benne,hanem nekem kell vennem egy másik ruhát…Érted,mondd,hogy érted? Úgy szeretném… A bizalom,hogy Ő jobban tudja melyik a te utad,mi a jó neked,és ha hiszel és bízol valamiben,az azért van,mert az jó neked. Ha úgy hiszel,és úgy bízol,mint gyermek az anyjában,az a jó út. Ez az érzés nem jön csak úgy… Isten a te bizalmad,a te álomruhádat is Ő intézi,a te álomembereidet is ő intézi….csak neked… a szerelmet,a barátokat,a segítő kezeket,az angyalaidat…. mindent.Kérlek,hidd el,az álmok valóra válnak… 

 

 

PostHeaderIcon Zu Hause

Itthon vagyok. Négy hónap után. lelkileg testileg megfáradva. Nagyon extrém négy hónapon vagyok túl. Éreztem magamat senkinek,éreztem magam egy kisgyereknek,aki kettőt nem tud lépni önállóan. Féltem a fogyiktól,féltem a munkatársaktól,féltem én már mindentől. Olyan oldalam mutatkozott meg amiről nem is tudtam hogy létezik. Felelősséget vállaltam magamért,a gyerekekért,az önkéntes társamért,aki nem egy önkéntes társ,hanem az ÖNKÉNTESTÁRS! Értem felelősséget vállalt az őszes hajú angyalom,az Önkéntestársam,és maga maga az Isten. Minden nap megküzdött a bennem lévő angyal az ördöggel. Vékony törékeny jégen sétálgattam minden nap. Hol egyedül,hol pedig valaki fogta és szorította a kezem, Nem tudom ki vagyok,nem tudom mivé leszek,csak azt tudom,hogy semmiért nem cserélném el ezt a 4 hónapot,és visszamegyek és valóra váltom magam,az álmaim,és MOST: Ölelem azokat akiket szeretek,elmondom nekik minél többször,hogy mennyire fontosak,mert ITTHON VAGYOK,és nem sok időm van,mert hív vissza a szolgálat!

Maradok szeretettel: Halászi Kata

PostHeaderIcon A szelíd és a szelídíthetetlen fájdalma

“Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”

16332836894_d30e59b8d2_b

 

Én mindig hagytam hogy szelídítsenek,de a törések újra szelídíthetetlent formáltak belőlem. De mindig jön valaki aki újra áttöri a falaimat. És nem,nem a szerelem a téma,mint ahogy a kisherceg témája sem az,sokkal inkább az emberi kapcsolatok,barátság,szeretet,és olykor sajnos az emberi játszmák is. De ettől vagyunk emberiek,embertelenek.Van aki különleges odafigyeléssel tud szelídíteni,de ő maga soha sem fogja hagyni,hogy megszelídítsék. Képtelenség,még a legkitartóbb szelídítő sem tudná. Ahhoz hogy vkit szelíddé formáljunk és mi magunk is ne legyünk azzá hatalmas ellenállás kell. Aztán ott van az az eset amikor mindkét fél szelíddé lesz. Jönnek a félelmek,pontban akkor mikor kell. Sem előbb sem később. Törékeny lelkek után kutatva… Igen a sírás kockázata. Hányszor vállaljuk be ezt,aztán a vége majd mindig az. Csalódás,mert ha hagyod magad megszelídíteni,akkor az elvárások sem maradnak el… Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…Azt mondják mindenkinek megvan a szeretetnyelve. És akiknek ugyanaz,és találkoznak,nagy dolgokra hivatottak. Mégis mi van ha a szeretetnyelvem senkiével sem illik össze?? Mi van ha olyan szeretetnyelvvel találkozol akivel még azelőtt soha?? Mi van ha Neked kell lemondani a szeretetnyelvedről? Mert a másiké erősebb. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. A kis herceg szerette a rózsáját,de a szeretetnyelvük nem egyezett. Ettől még “időt vesztegetett” rá. Olyan minőségi időt,amely nem tér vissza soha,na netán elszalasztottad. Talán ha a szelíd szelídíthetetlen találkozik egy könnyen szelídíthetővel,akkor kell hogy egyszer valamikor ha csak egy picit is a szelídíthetetlen is szelíddé váljon. Hinni akarok ebben!

 

Maradok szeretettel: Halászi Kata

PostHeaderIcon Minden kezdet….csodásan nehéz…

Minden kezdet….csodásan nehéz…

“Van egy álmom,bárcsak valóra válna”
Hm,nekem valóra vált. Hosszú út volt ez,de minden pillanata csodás volt,ahogy mentem mentem kicsit bicebócán,félve,olykor furakodva,maga biztosan. Túl vagyok az első hetemen. Mondanám hogy senkinek nem kívánom,mert egyszerűen “schrecklich” volt. De mégis volt benne valami. Patrik nevű barátom,és lelkitársam is,így engedett el engem: Kata te már többé nem leszel az,akitől most elköszönünk. Már most nem vagyok az…
Drága Édesanyámnak balesete volt. Nem akarták nekem elmondani,de megtudtam. Borzalmas érzés volt,hogy nem lehettem ott mellette,holott ő mindig mellettem volt,ha beteg voltam,ha nem tudtam magam ellátni.Sőt még azon túl is! Azon kattogtam,nekem ez az egész nem kell,haza akarok menni,menjen a francba Oldenburg,meg a Freiwilligdienst. De aztán Isten küldött nekem jelet,miszerint, te kis drága butuska gyermekem,maradnod kell,bízz bennem. Bízom benned Istenem,magamban nem bízom. Pedig egy kicsit nem ártana. Aztán menjünk tovább. Az élménybeszámolóm margója igen hosszú még. Első napomon közölték,hogy van egy leányzó,aki haldoklik. Pénteken meg is halt. Bár mindenki tudja,hogy jobb ez így neki,hogy megkönnyebült,hogy most már szabad,és lát,és hall,és beszél,és énekel,fut,sétál,ugrabugrál…de akkor is. Mindezek után nem könnyű jelzőket találni az első hetemre.Szörnyű,szarkasztikus…De valamiért mikor ezt írom,azt érzem nem így van. Sokat tanultam. Azt,hogy mennyire nagyon nagy boldogság az egészségem,hogy érezhetem a világot teljes valójában. Próbálom átadni a fogyi gyerekeknek is,de olyan nehéz,ott van pl Aynur. Se hall se lát,nem tud mzogni,hogy adjam át azt ami bennem van iránta? Szeretem őt szívemből. Ő még betegen is gyönyörű. Csodálatos. 🙂 Aztán bár távol vagyok az én drága Anyukámtól,de mégis közel,a szívem talán soha nem volt ilyen közel hozzá. Sírva írom ezeket a sorokat. Annyira jó lenne vele lenni. Igyekszem erőmön felül is még erőt és gondolatokat küldeni neki,hogy minden rendben van,és lesz is Istennel karöltve. Aztán hálás vagyok valakiért akit most ismertem meg. Őszes hajú,igazi angyal,aki nem tud nem szeretni. Ő nem fog nyálazni senkinek sem,de ami a szemében van,igazi jóság. Ahogy a gyerekekkel bánik,csodálatos,évek rutinja találkozik évek alázatával. Mennyi mennyi szeretet… Furcsa,mert otthon a munkahelyemen azt tapasztaltam,hogy rettegj ha idős emberrel dolgozol együtt,be van fásulva,feszülve,szívtelen is talán. És erre jön vki,aki mindent megváltoztat. Ezért nagyon hálás vagyok! Összeségében minden rendben,alles in Ordung,és várom mi vár még rám… ezek után is…
Maradok szeretettel: Halászi Kata…

PostHeaderIcon Magda

 

cropped-10408632_918887964788787_5953357794441253657_n.jpg Magda

 

Magda szerető szìvében megannyi àrtatlan lèlek. Lelkek,kiknek mit sem kell tenni,hogy az egek kèklő magaslatàba jussanak,hiszen èpp elèg,hogy lèteznek,ès küzdenek nap mint nap. Lèteznek azèrt hogy nekünk megmutassàk milyen csodàs az èlet. Küzdenek,azèrt mert talàn szàmukra mèg èrtèkesebb az èlet. Jobban èrtèkelik,hiszen szàmukra vannak falak,amelyekbe beleütköznek,ès ettől az a “kicsi” ami nekik jutott,mèg becsesebb. 

1989. Ekkor születtem. 167 cm magas,vèkony èleterős,àlmodozò,idekapok- odakapok leànyzò. Megismertem valakit,1988ban született talàn 1mèter “magas” àgyhoz kötött,mozdulni sem tudò leànyzò. Soha mìg èlek nem felejtem el a   tekintèt,mely időtlen időkre belèm ègett. Mit làttam? Hm,bàr le tudnàm rajzolni,vagy a helyes szavakat felhasznàlni. Azt hiszem fàjdalmat,ès küzdelmet,a soha nem adom fel! büszke mondatàt….

Azt hallottam,hogy minden hozzà hasonlò ember menybe jut,egèszsègesen,minden az èltüket segìtő eszköz nèlkül. Illetve azt is hallottam mèg,hogy Isten azèrt teremt ilyen  embereket(direkt nem hìvom őket fogyatèkosnak,mert nem èrdemlik meg ezt a jelzőt az èn vilàgomban) , hogy mi akik “egèszsègesek” vagyunk ne felejtsünk el hàlàt adni,köszönetet mondani. Köszönöm Istenem!!! 

 

Maradok szeretettel: Halàszi Kata,aki a Magda otthonban jàrt.

PostHeaderIcon Jövő

Augusztus 26…

Indulok,Észak-Németország,Oldenburg,mint önkéntes.

Félek,aggódom,nem szeretek búcsúzni,de bízom!! Mert csak ez visz előre!!

23NAP…

PostHeaderIcon Ha nem lesz holnap

„Attól félek, hogy nem lesz holnap. Hogy nem tudom megköszönni, elmondani. Ezért élem meg a mát. Ezért szeretek ma. Mert lehet, hogy holnap nem lesz. Azért adok ma hálát, hogy téged megismerhettelek, és szerethettelek. Ma. Mert te is elmész. És tényleg nem lesz holnap” Mióta egyszer egy a szívemnek kedves ember ezt írta, azóta érzem, hogy nekem erről írnom kell. A holnapról… Soha nem gondoltam még arra, hogy nem lesz holnap. Pedig már volt olyan sajnos, hogy nem volt holnap. Milyen szép szó ez, hogy holnap. Mit takar? Egy újabb lehetőséget, arra, hogy mindent megváltoztass, egy újabb reményt, hogy egyszer minden a helyére kerül, újabb csodákat, akár gyógyulást, akár egy mosolyt, akár annak az ölelését, akit szeretsz, de nem csak úgy, hanem szívizomból. Jelent még újabb élményeket, katarzisokat. Mindez csak rajtunk áll, hogy mit hozunk ki belőle. Csak legyen holnap. Holnap nélkül az ember mit sem ér. Mintha a víz és a tűz szerepet cserélnének. Mintha a felhők adnának meleget, és a napból pedig eső eshetne. Nem lenne értelme, mert már ezt szoktuk meg. Így az emberi életnek sincs értelme holnap nélkül. Milyen nagyszerű és gondviselő Istenünk van, hogy nem tudjuk mikor nem lesz holnap. Csak bízva bízunk,hogy igenis lesz holnap,hogy újra megölelhetem azt akit szeretek, hogy helyre hozhatom a hibáimat, megváltozhatok, életet vihetek a szürke hétköznapokba, hogy ismét meghallgathatom a kedvenc számomat, hogy újra írhatok, és a legfontosabb, úgy legyen holnapod, hogy bízz az azutániban is… mert kell, hogy legyen HOLNAP… Maradok szeretettel: Halászi Kata Peyton

Kategóriák

Ingyenes programok